Tükröző tükrök – amelyek a tükrözés törvényeit alkalmazzák

A tükör egy optikai alkatrész, amely a visszaverődés törvényei szerint működik. A tükrök formájuk szerint síktükörre, gömbtükörre és aszférikus tükörre oszthatók; a visszaverődés mértéke szerint teljes reflexiós tükrökre és félig átlátszó tükrökre (más néven nyalábosztókra) oszthatók.

A múltban a reflektorok gyártásakor az üveget gyakran ezüsttel vonták be. Szabványos gyártási folyamata: az alumínium vákuumpárologtatása után egy erősen polírozott hordozón szilícium-monoxiddal vagy magnézium-fluoriddal vonják be. Speciális alkalmazásokban a fémek okozta veszteségeket többrétegű dielektromos filmekkel lehet pótolni.

Mivel a visszaverődés törvényének semmi köze a fény frekvenciájához, az ilyen típusú komponensek széles működési frekvenciasávval rendelkeznek, amely a látható fény spektrumának ultraibolya és infravörös tartományát is elérheti, így alkalmazási köre egyre szélesebb. Az optikai üveg hátoldalán egy fém ezüst (vagy alumínium) fólia van bevonva vákuumbevonattal, hogy visszaverje a beeső fényt.

A nagy reflexiós reflektor használata megkétszerezheti a lézer kimeneti teljesítményét; és az első fényvisszaverő felületről visszaverődik, és a visszavert kép nem torz, és nincs szellemkép, ami az elülső felületi visszaverődés hatása. Ha egy közönséges reflektort használunk második fényvisszaverő felületként, akkor nem csak a visszaverőképesség alacsony, nincs hullámhossz-szelektivitás, hanem könnyű kettős képet készíteni. A bevonatos filmtükör használata mellett a kapott kép nem csak nagy fényerejű, hanem pontos és eltérés nélküli is, a képminőség tisztább, és a szín valósághűbb. Az elülső felületű tükröket széles körben használják az optikai, nagy pontosságú szkennelési visszaverődési képalkotáshoz.