Fényvisszaverő tükrök – amelyek a visszaverődés törvényei alapján működnek

A tükör egy optikai alkatrész, amely a visszaverődés törvényei alapján működik. A tükrök alakjuk szerint síktükrökre, gömbtükrökre és aszférikus tükrökre oszthatók; a visszaverődés mértéke szerint teljes visszaverődésű tükrökre és félig átlátszó tükrökre (más néven nyalábosztókra).

A múltban, a reflektorok gyártásakor az üveget gyakran ezüsttel vonták be. A standard gyártási eljárás a következő: az alumínium vákuumos elpárologtatása után egy erősen polírozott hordozóra szilícium-monoxiddal vagy magnézium-fluoriddal vonják be. Speciális alkalmazásokban a fémek miatti veszteségeket többrétegű dielektromos filmekkel lehet pótolni.

Mivel a visszaverődés törvényének semmi köze a fény frekvenciájához, az ilyen típusú alkatrész széles működési frekvenciasávval rendelkezik, amely elérheti a látható fény spektrumának ultraibolya és infravörös tartományait, így alkalmazási tartománya egyre szélesebb. Az optikai üveg hátuljára vákuumbevonattal fémezüst (vagy alumínium) fóliát visznek fel, amely visszaveri a beeső fényt.

Egy nagy fényvisszaverő képességű reflektor használata megduplázhatja a lézer kimeneti teljesítményét; a fény visszaverődik az első fényvisszaverő felületről, így a visszavert kép nem torzul és nem jelenik meg szellemkép, ami az elülső felület visszaverődésének a hatása. Ha egy hagyományos reflektort használunk második fényvisszaverő felületként, nemcsak a fényvisszaverő képesség alacsony, nincs hullámhossz-szelektivitás, hanem könnyen előállítható kettős kép is. A bevonatos filmtükör használatával a kapott kép nemcsak nagy fényerejű, hanem pontos és eltérésmentes is, a képminőség tisztább, a színek pedig realisztikusabbak. Az elülső felületű tükröket széles körben használják optikai nagy pontosságú pásztázó reflexiós képalkotáshoz.