Prizma – Fénysugarak felosztására vagy szétszórására szolgál.

A prizma átlátszó anyagokból (például üvegből, kristályból stb.) készült poliéder. Széles körben használják optikai eszközökben. A prizmák tulajdonságaik és felhasználási módjuk szerint többféle típusba sorolhatók. Például spektroszkópiai eszközökben az összetett fényt spektrumokra bontó „diszperziós prizmát” gyakrabban használják egyenlő oldalú prizmaként; olyan eszközökben, mint a periszkópok és a binokuláris távcsövek, a fény irányának megváltoztatását a képalkotási pozíció beállítása érdekében „teljes prizmának” nevezik. A „visszaverő prizmák” általában derékszögű prizmákat használnak.

A prizma oldala: azt a síkot, amelyen a fény belép és kilép, oldalnak nevezzük.

A prizma főmetszete: az oldalra merőleges síkot főmetszetnek nevezzük. A főmetszet alakja szerint háromszög alakú prizmák, derékszögű prizmák és ötszög alakú prizmák lehetnek. A prizma főmetszete egy háromszög. A prizmának két törőfelülete van, a közöttük lévő szöget csúcsnak, a csúccsal szemközti síkot pedig aljának nevezzük.

A törés törvénye szerint a fénysugár áthalad a prizmán, és kétszer eltérül az alsó felület felé. A kimenő és a beeső fénysugár közötti q szöget eltérítési szögnek nevezzük. Nagyságát a prizma közegének törésmutatója n és a beeső szög i határozza meg. Ha i rögzített, a különböző hullámhosszú fény eltérő eltérítési szöggel rendelkezik. Látható fényben az eltérítési szög a legnagyobb az ibolya fénynél, a legkisebb pedig a vörös fénynél.